nagytibijobb - corner

Keresés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

archivum 21-40

Nagy Tibi jobb, mint valaha


Több mint két hónapja, hogy Nagy Tibit küzdeni láttuk május elsején, a Sportarénában. Bár, a pontozók a horvát ellenfelét látták jobbnak, Tibi nagyszerű teljesítményt nyújtva ismét bizonyította felkészültségét. Azóta is hallani arról, hogy nem volt jogos az eredmény, pláne, hogy hazai pályán küzdött Tibi, Vele azonban csak most sikerült beszélgetni a meccsről, hogyan látta és értékelte ő a küzdelmet.


videó: TabuTV





Sokan meglepődtek az Arénában az eredményhirdetést követően. Te mit éreztél, amikor az ellenfeled hirdették győztesnek?

Elég szigorú vagyok magammal szemben és az első gondolatok, amik a fejemben járnak a bunyóim után, nem az, hogy egy szoros meccs alkalmával vajon jogos volt-e a bírói döntés, hanem az, hogy milyen volt a teljesítményem - mennyit tudtam nyújtani magamból, tudtam-e tartani magam a feladathoz, stb.

Hogyan értékeled?

A második menet elején éreztem, hogy eléggé besavasodott a vállam, ami megzavart. Nem volt olyan nagy a probléma, viszont nem tudtam kellőképp felszabadultan mozogni. Nem nagyon akartam kombinációkat dobni, nehogy tovább fokozódjon az érzés és ne adj
Isten, a végére teljesen besüljek. Ez, negatív érzés volt bennem a küzdelem után, mert nem tudtam olyan nyomást gyakorolni az ellenfelemre és annyit adni magamból, amilyet és amennyit szerettem volna, amire képes vagyok. Ezzel voltam eltelve napokig, nem pedig azzal, hogy jogos volt-e a végeredmény. Viszont, miután ez a negatív érzés a teljesítményemmel kapcsolatosan kezdett leülepedni és minél inkább ?kívülről? néztem vissza a meccset, egyre értetlenebbül álltam az eredményhirdetést illetően, annak ellenére is, hogy elégedetlen voltam, mert voltak hiányosságok a melóban.

A savasodástól függetlenül nem kevés kombinációt eresztettél el, különösen a harmadik menetben.

A harmadikban már nem volt mire tartalékolni.

Mik voltak a hiányosságok?

Nem akarok most kiemelni konkrét szakmai dolgokat. Ezeket mindig átbeszéljük Stefivel és dolgozunk tovább. Inkább azt említeném meg, hogy alapvetően most egyedül vívtam a küzdelmet. Úgy értem, Stefi sensei és én rendkívül jól dolgozunk együtt a kezdetektől és számomra is nagy tapasztalás, hogy mennyire együtt vagyunk a bunyóimban. Minden szavát hallom, amiket a sarokból mond nekem és szinte azonnal reagálom is, amit kér. Ezt, még számunkra idegen emberek is megjegyezték nem egyszer, hogy milyen nagyszerű összhang, edző-tanítvány kapcsolat van köztünk. Ezzel szemben, napokkal a meccs után azon gondolkoztam, hogy ez alkalommal egyetlen szót nem tudok felidézni, amit mondott nekem, még a szünetekben sem, nem hogy a küzdelem alatt. A sportpszichológus - ismerve a sztorimat - azt mondta, hogy tudat alatt ?lezártam? azt a sarkot, amelyben voltam. Ennek, persze megvan az oka, de ezt nem szeretném részletezni.

Többektől hallani vissza, hogy életed egyik legjobb bunyója volt. Olyan vagy, mint a bor, minél régebbi, annál jobb a minősége.

Ha nem látnék fejlődést magamban, valószínű kisebb lenne a motivációm már ennyi idősen. Így viszont, nem csak a célom motivál, hanem az is, hogy újra és újra képes vagyok kitágítani a saját korlátaimat, ami szintén fontos egy magamfajta embernek. Ehhez, persze nem elég csak állni és várni, mint a bor, hogy minél több idő teljen el a minőségéhez. Egy olyan szakmai háttér szükséges, amit nekem Stefi sensei jelent és az, hogy lelkiismeretesen elvégezzem a munkát. Szuper volt a kondícióm, fegyelmezett voltam, mozdulat gyors és a védekezésem is nagyon sokat javult. Összességében, valóban egyre jobban érzem magam és hát, ahogy az Ausztráliában élő legjobb Barátom idézte nekem egyszer a fighterek világában is gyakran hallható kijelentést:
Tibikém! Fourty is a new twenty! (nevet).

Ráadásul, ahogy korábban is nyilatkoztad, minőségi ellenféllel szemben mutattál jó formát és fejlődést, ami így még értékesebb.

Kiváló ellenfél volt, már egész fiatalon szép eredményekkel büszkélkedhet. A küzdelmünk alatt, volt három bal-jobb egyenes kombinációja, ami elég látványos találat volt. A második menet felénél, a harmadik menet első percében és a harmadik menet végén, de egyszer sem voltam olyan szituációban, amikor bajban éreztem volna magam. Utólag, többen, többször is lepontoztuk a bunyót. Az első menetben összesen 4, azaz négy találata volt - két belső és két külső combos, nekem 12, valamint a második és a harmadik menetben is több tiszta találataim voltak, mint neki. Ezen kívül, javarészt én kezdtem az akciókat, ráadásul lélektanilag is az én irányításom alatt volt a bunyó, még a befejezéskor is látványosan és fölényesen.

A harmadik menet vége kifejezetten parázs volt!

Az utolsó fél percnél, amikor Milanovic megpróbált térdelni, megbicsaklott a lábam, de a térdes egyáltalán nem talált, még ha a Sport1 kommentátorok fel is jajgattak, hogy micsoda térdes volt és hogy nagy a baj. Milanovic nekem ugrott és ütött két jobbost, amiből egyik sem talált, erre beforgattam a sarokba és 11 ütést szórtam rá, amiből 4-5 tisztán talált és mosolyogva, teljesen tiszta fejjel intettem neki, hogy: Gyere csak! Nem tudsz legyőzni! Ilyen akciók után pedig azt mondja a Eurosport kommentátor, hogy: Milanovic jobb, nincs mese. Itt már csak azért kellett szurkolni, hogy Nagy Tibi állva maradjon.
Ez felháborító!

Rájuk, sajnos mindig kritika van a hozzáértőktől.

Nem akarok megbántani senkit, de ez tény. Gyakori, hogy ha már tudják az eredményt, annak tükrében emelnek ki egy-egy akciót, nem pedig a látottak alapján, a szakértelmükből adódóan. Amikor a Eurosport közvetítést néztük, szinte csak arról hallottunk, hogy az ellenfelem milyen erős, milyen jó akciói vannak, de az én akcióimról szinte semmit. Az eredményhirdetésnél pedig magukat akarják visszaigazolni a már ismert végkimenetel alapján, mint ez alkalommal is: Tehát, valóban, Milanovic volt a jobb. De hát, persze, hogy nem látják! A harmadik menetben például, többnyire a rendezvény szervezéséről beszélgettek és hogy kik léptek még fel a gálán - ki küzdött ki ellen, stb.

A meccs előtt nem túl barátságosan nyilatkozott és üzent neked Milanovic.

Idejött nagy mellénnyel és olyan nyilatkozatokkal, hogy nem tisztel és kiüt az első menetben, mert öreg vagyok és ideje visszavonulnom. Értem a lélektani hadviselést és ez rendben is van, pláne, hogy ő egy fiatal, balkáni gyerek, akinek ez még ?menő?, és azt gondolja, hogy ezzel talán negatív hatással tud lenni bármilyen valamire való, épkézláb bunyósra is. De a gyakorlatban ebből semmi sem lett. Sőt, hogyan akar visszavonultatni egy pályafutása elején, ereje teljében lévő, nálam tizenhat évvel fiatalabb, magasabb és alapvetően nehezebb ellenfél, akit ki kellett segíteni az öltözőig, mert már nem sokkal a vitatott győzelme után, alig bírt a lábára állni? (nevet) Azt gondolom, hogy nem is vagyok annyira öreg, vagy pedig ő az, aki kevés ahhoz, hogy egy öregembert határozottan legyőzzön.

Tehát látunk még küzdeni.

Viccelsz? Amíg el nem érem a célom, mindenképp és ennek érdekében állandó tárgyalásban vagyok, jelenleg is! De addig, továbbra is köszönöm szépen a támogatást a Corner Fitness (volt Fila Fitness) edzőterem vezetőjének, Szatmári Szandrának. Köszönöm a Tozo Nutrition-nek, Berczeli Béci által a Twins edzőfelszereléseknek, valamint a Kisitália étteremnek. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm szépen Kovács Krisztina sportpszichológusnak a rendszeres, heti beszélgetéseket, amit csak igen kevés idővel a bunyó előtt kezdtünk, de azóta is tart és nagyon élvezem.

Fotók: Bánkuti Gabriella
Forrás: http://www.monokli.com/hazai/nagy-tibi-jobb-mint-valaha

 
Frissítve: 2017. 12. 03.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz